A kesice vagy gica a viasszal történő tojásfestés, amit batikolásnak is hívnak. Sok helyütt még ma is őrzik ezt a hagyományt, és még magát az író szerszámot, a kesicét is készítik.
A tojás felületére a minták felrajzolása az ún. „batikolás” technikájával történik.
A hozzávaló felszerelést otthon is elő lehet előállítani.
A kesice (gica) készítése Gyimesközéplokon a következőképpen történik: 10-15 cm hosszú fadarabkákat ceruzavastagságúra lefaragnak. Egyik végét nyélnek, másik végét fejnek képezik ki.
Ezután fémből 15-20 mm hosszú csövecskét készítenek. Ennek az anyaga a legkülönbözőbb helyekről szerezhető be. Régebben az ún. „piparézből” készítették, az volt a legvékonyabb és mégis elég kemény. Újabban fogpaszta és borotvakrém tubust, vagy a cipőfűző zsinór végén lévő pléhet használják. A cső készítése úgy történik, hogy a megfelelő nagyságúra ( 15-20 mm hosszú, és 4-5 mm szélesre) kiegyenesített fémlapocskát rácsavarják egy tűre. A tűt kihúzzák belőle és ezáltal kis fémcső keletkezik. Az a fontos, hogy a cső minél vékonyabb legyen, annál szebben lehet vele írni. Ezt a csövet beleerősítik a megfaragott pálcika fejébe, a pálcika nyelére merőlegesen. A fejbeerősítés történhet úgy is, hogy kifúrják a fejet, vagy úgy, hogy meghasítják, majd alul és felül is átkötik cérnával a fejet.
Ezzel el is készült a tojásírás szerszáma, a kesice.
Az íráshoz szükséges még egy fémedényke, ebbe méhviaszt kell tenni és meg kell olvasztani. Az írás alkalmával a megolvadt viaszba kell mártani a kesicét, a tojást bal kézbe fogjuk és jobb kézzel a kesice folyamatos mozgatásával kell a vonalat húzni a tojás felületén. A megfagyott viasz szürkés vonalat hagy a fehér tojáson. Az így megírt tojásokat festőlébe kell helyezni ( ne legyen a víz forró, mert leolvad a viasz).
A viasszal megírt felületeket a festék nem fogja be, míg a tojás többi része egyszínű alapot képez. A festőléből kiszedett tojásokat meleg, puha ronggyal át kell törölni. A törlés eltávolítja a viaszt és enyhén megdörzsölve tompa fényt is ad.

Nagy Ágota