Szent Márton napja valaha az óév utolsó ünnepe volt. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményt. Véget értek a mezőgazdasági munkák, elszámoltak uraiknak a jobbágyok, megfogadták az új pásztorokat. A házasemberek a disznótorokra, a kisgyermekek pedig a tél örömeire készülődtek, mert a népi hagyomány úgy tartja, rendszerint ilyenkor esik le az első hó.
Régen ezt a napot tartották az emberek a télkezdetnek. Befejezték a mag és a szőlőszüretelést és eljött a disznóvágások ideje.
A 6. században ettől a naptól kezdődött a karácsonyig tartó ádvent. Ma már csak egy kis fényecske az ádvent előtt a nagy téli sötétségben. Az ünnepi étel a sült liba volt.
Szent Márton nevéhez számos szokás fűződik:
Bajorországban, a Rajna vidékén a Mikuláshoz hasonlóan Szent Mártont is a gyermekek védelmezőjeként tisztelik.
1886-ban Düsseldorfban rendezték meg először az ún. Márton-napi lovaglást, amikor is Szent Márton megszemélyesítője átlovagolt a városon, közben cukrot, diót, édességeket osztott az őt követő kicsinyeknek, akik énekszóval, világító díszlámpásokkal kísérték, és kísérik ma is.
November 11-én, Márton napján szokták a hizlalt ludakat levágni és megsütni. E napra esett ugyanis a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, akik ebből az alkalomból többnyire libaáldozatot mutattak be az isteneknek. Hitük szerint ilyenkor Wotan fehér lovon átlovagolt a vidéken, s nyomában mindenkinek bőséges ennivaló jutott az asztalára, amit az elkövetkezendő év kedvező előjelének tekintettek.
De rómaiaknál e napon Aesculapius ünnepe volt, amikor libát tálaltak fel az asztalra. Aesculapiust az orvostudomány, a megújhodó élet isteneként tisztelték, ezért áldoztak neki az evés-ivás örömeinek adózók. Mindez a hagyomány tovább élt a Márton-napi lúd fogyasztásának szokásában.
A középkorban a hónap közepén kezdődött el a karácsony előtti negyvennapos böjt, ez volt tehát az utolsó alkalom a nyilvános lakomára.
Nem véletlenül szól így egyik régi közmondásunk: "Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik."

Vissza a kalendáriumhoz

Ki is volt Szent Márton?

Márton Savaria külvárosában született 316-ban egy római tribunus fiaként. 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett.
Nemcsak vitézségével tűnt ki, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével is.
A legenda szerint egyszer Amiens városkapujánál télen megpillantott egy didergő koldust, s annyira megszánta, hogy köpönyegét levéve kettéhasította, s felét odavetette a szűkölködőnek. Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus, és tudomására hozta, hogy koldus alakjában vele tett jót.
A látomás hatására tizennyolc éves korában Amiens-ben megkeresztelkedett, s húszévesen elhagyta a katonai pályát és misszionárius lett.
Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki rövidesen kisebb egyházi méltósággá nevezte ki. Ezután hazatért, hogy a keresztény hitet terjessze.
Később visszatért a franciaországi Poitiers-be, ahol kolostort alapított. 371 körül a nép és a papség a Loire menti Tours püspökévé választotta.
A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta.
Mint püspök továbbra is szigorú, önmegtartóztató életet élt, ő építette a város első keresztény kápolnáit, s a hagyományok szerint emberszeretete, jósága, irgalmassága, egyszerűsége, igazságossága, és kiváló szónoki képességei nagyon népszerűvé tették. Tours-hoz közel, Candes-ban halt meg időszámításunk után 397 és 401 között.
A katonák, utazók, foglyok, rabok, parasztok, pásztorok pártfogója, patrónusa volt.
Úgy tudni, meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal.
Árpád-házi szentjeinkig ő a magyarok legtiszteltebb szentje. A Lajtától az Erdélyi Kárpátokig húzódó számos település és egyház Szent Márton nevet visel.
A Magyar Királyság első monostorát Pannonhalmán az ő tiszteletére emeltetett.

Vissza a kalendáriumhoz

Libák Márton napon

Márton nem vágyott a püspöki rangra. Inkább elbújt rajongói elől, remete szeretett volna lenni. A polgárok azonban mindenfelé keresték. Végül a libák közé menekült az istállóba. Ahogyan azonban a libák meghallották az emberek közeledését, gágogni kezdtek. Erre az emberek kinyitották az istállóajtót, a libák pedig elárulták Márton rejtekhelyét. Így ő is belenyugodott a közakaratba, s a libák közbenjárásával elfogadta a püspöki széket.
November 11-én, Márton napján szokták a hizlalt ludakat levágni és megsütni. Szent Márton napja valaha az óév utolsó ünnepe volt. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményt. Véget értek a mezőgazdasági munkák, elszámoltak uraiknak a jobbágyok, megfogadták az új pásztorokat. A házasemberek a disznótorokra, a kisgyermekek pedig a tél örömeire készülődtek, mert a népi hagyomány úgy tartja, rendszerint ilyenkor esik le az első hó.

Hagyományok

Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Egy kalendáriumi regula szerint: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál." "A bornak szent Márton a bírája" - tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.
Baranyában azt tartják, hogy a Márton-napi idő a márciusi időt mutatja meg.
Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre. Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: "Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van" (Tátrai Zs. gy. 1966). Baranya, a Mura-vidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.
Néhol Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. Dunaszerdahelyen híres volt a Márton-napi vásár.
A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek.

Vissza a kalendáriumhoz



A történelemből tudjuk, hogy Martinus 317 körül született a pannoniai Savariában (Szombathely). Apja római százados volt, és ő is katonaként szolgált Galliában. Legendájának legemlékezetesebb mozzanata szerint télidőben lován Amiens felé haladva, félmeztelen koldussal találkozott. Megesett rajta a szíve, és köpenyét kardjával kettévágva felét a koldusra borította, aki a legenda szerint maga Krisztus volt. Márton keresztény hitre tért, és Ligugé-ban megalapította az első gall kolostort. 371-ben Tours püspökévé választották. 397. november 8-án hunyt el Candes-ban, és állítólag november 11-én temették el. E napot utóbb Szent Márton ünnepévé nyilvánították. Márton később Franciaország egyik védőszentje, egyúttal a Nyugatnak egyik legtiszteltebb patrónusa lett.
A szokás, hogy Márton napján ludat sütnek, arra a legendára vezethető vissza, mely szerint Márton nem akart püspök lenni Tours-ban, ezért elrejtőzött egy liba ólban. A ludak hangos gágogása azonban elárulta jelenlétét, ezért később valamennyit levágatta.
A régi századokban Márton-napja a gazdasági év kiemelkedő zárónapja -- a György-napkor kihajtott állatokat sok helyütt ekkor terelték téli szállásra -- elszámolási nap, pásztorünnep volt. Az őszi szolgáltatást Szent Márton adója néven is emlegették. A Nyugat-Dunántúl pásztorai ezen a napon adományokat gyűjtöttek, falujukat járva zöld ágat, vesszőt osztottak. A néphit szerint Szent Márton vesszeje frissen vágott, megszentelt, lombos nyírfavessző; gyógyulást hoz az ólba, istállóba, s növeli a szaporulatot.
Márton napjára rendszerint az újbor is kiforr, az év végi "húshagyóra" friss innivaló is kerül Márton poharába. A régi franciák a részegséget Szent Márton nyavalyája néven emlegették.

Vissza a kalendáriumhoz

Erzsébet napja, Árpádházi Szent Erzsébet ünnepe - november 19.

Szent Erzsébet élete

Csodái Vissza a kalendáriumhoz

Katalin napja - november 25.

A német Katharina magyar rövidülése és módosulata a Katalin név. A német nyelvbe a görög Aeikatherine rövidüléseként, a görögbe pedig az egyiptomi név görög értelmesítése révén került. A görögben jelentése: mindig tiszta, eredeti jelentése: korona.

VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére. Szent Katalint a hagyomány szerint keresztény hitének követéséért Maximinus császár parancsára börtönbe vetették, megkínozták, majd lefejezték. Az egyik legenda elmondja róla, hogy testét az angyalok Arábia egyik hegyére vitték. A középkor híres és tisztelt szentje volt, képét – kerékkel ábrázolva – számos képzőművészeti alkotás őrzi. Több hazai templomunknak védőszentjévé választották. A képén ábrázolt kerék alapján a vízimolnárok tisztelték pártfogójukként. Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződött e naphoz: elterjedt hit volt, hogy ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz. Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal. Álommal kapcsolatos jósló eljárások is ismertek voltak e napon.

Alexandriai Szent Katalin
Katalin több szentnek is a neve, egyikük Alexandriai Katalin,. szűz és vértanú, aki Maximinus császár idejében élt. A legenda szerint a bálványok tiszteletére rendezett áldozatokban, mint keresztény, nem akart részt venni s nyíltan ellene szegült a császár parancsának. Emiatt börtönbe vetették s ötven tanult férfiút küldtek hozzá, hogy a pogányság számára megnyerjék, de a jámbor szűz oly bölcsességgel védelmezte hitét, hogy mind az ötvenen keresztényekké lettek. Ezért éles késekkel ellátott kerékkel akarták szétmarcangolni, de ez darabokra tört. Végül lefejezték 307-ben..

Katalin ablak
Így hívják (Alexandriai Szent Katalinról, akit kerékbe törtek) a román és csúcsíves stílusú templomoknak főhomlokzatán a bejáró ajtó fölötti nagy kerek ablakot, ha annak küllős díszítése a kerékre emlékeztet.


Vissza a kalendáriumhoz

András, Szent András apostol emléknapja - november 30.

Advent első vasárnapja.

Szent András apostol, az első században élő keleti egyház védőszentje. A legenda szerint átlósan ácsolt kereszten végezték ki. Innen az András kereszt (X) elnevezés.

András naphoz rengeteg praktika fűződik. Pl. Ha egy leánynak sikerült ellopni egy férfi gatyáját, azt a párnája alá téve, éjszaka megálmodta, ki lesz a férje. A hatás fokozását itt még böjtöléssel igyekeztek elérni. Így szól erről Barna G. versgyűjtése:

„Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján’!”

Közismert az András napi ólomöntés és gombócfőzési varázslás. A megolvasztott ólom vízbeöntés utáni alakzata a leendő férj foglalkozását mutatja. A gombócokba férfineveket tartalmazó cédulákat tettek. A víz tetejére elsőnek feljött gombóc rejtette a jövendőbeli nevét.

András napot a disznóölés kezdő napjának is tartották. Már elég hidegre fordult ekkorra az idő, a hurka, kolbász, sajt, szalonna kifagyott, így sokáig elállt a kamrában.
A disznóölés velejárója volt – a ma már kivesző – disznótor, a rokonoknak, jóbarátoknak rendezett lakoma.

Vacsora idején sokfelé szokás volt a „maskurába” öltözöttek kántálása. Ha ismerősök voltak, az álarcokat levetve, helyet kaptak az asztalnál egy kis kóstolásra. Nem volt ajánlatos a kántálók elutasítása, mert akkor azok a jókívánságok helyett gúnyverseket kiabáltak a gazdára. Ilyen Borus R. gyűjtése:



Vissza a kalendáriumhoz

Szent Miklós napja - december 6.

Szent Miklós (Patara, 3. század – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.) myrai püspök, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek és diákok védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők védőszentje Magyarországon.

Élete

A történelmi Miklós életéről kevés dokumentált adat áll rendelkezésre. A Lycia római provinciában fekvő Myra, ma Demre (Kocademre), egy kis település kb. 100 km-re délre Antalyától a mai Törökországban. A 4. században püspöki székhely volt.
A Miklós életéről szóló források egyrészt a krétai Andrástól származnak (700 körül), másrészt egy János nevű konstantinápolyi szerzetestől.
Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban, Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja (szintén Miklós myrai püspök) pappá szentelte. Utóbb a Sion kolostor apátja lett Myra közelében. A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Egyesek szerint a gyógyszertárosok és a hajósok védelmezője volt. Segítette a szegény gyermekeket és ezért szentnek tartották őt.
A fent említett források szerint Miklós részt vett az I. niceai zsinaton és megpofozta ellenlábasát, Ariust. Ezért először elítélték, de a zsinat végén rehabilitálták. Miklós azonban nem szerepel a nikeai aláírók listáján, viszont az is igaz, hogy ez csak töredékesen maradt fenn.

Ereklyéi

1071. augusztus 26-án IV. Romanosz császár megütközött a szeldzsuk törökökkel a manzikerti csatában. A csatában a törökök győztek, Romanoszt foglyul ejtették, ezzel Kis-Ázsia a szeldzsukok ellenőrzése alá került. I. Alexiosz Komnénosz visszahódította ugyan Kis-Ázsiát, de utalkodásának első időszakában a helyzet még elég zavaros volt. Ezt kihasználva, 1087-ben olasz kalózok vagy kereskedők elrabolták Miklós csontjait és ereklyeként Bariba vitték. Bariban azóta is a hajó érkezése napján, május 9-én ünneplik.

Legendák

A három szűz kiházasítása

Egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak és prostitúcióra kényszerülnek. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. Mindkét esetben azonban az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.

A tengeri vihar lecsendesítése

A viharba keveredett hajósok vészhelyzetben Szent Miklóshoz fohászkodtak. Ekkor megjelent egy csodatevő erőkkel felruházott férfi, átvette a kormányzást, egyenesbe állította a vitorlákat és lecsendesítette a vihart. Ezután ismét eltűnt a tengerben. Amikor a hajósok a myrai templomban hálaimát mondtak megmenekülésükért, megismerték Miklóst és megköszönték neki a segítséget.

A gabona sokasítása

Nagy éhínség idején a püspök megtudta, hogy a kikötőben horgonyoz egy hajó, amely a bizánci császárnak visz gabonát. Megkérte tehát a hajósokat, hogy raknák ki a gabona egy részét a szükség enyhítésére. A hajósok először nem akarták teljesíteni a kérést, mivel a rakományt a császárnak kellett szállítaniuk. Amikor Miklós megígérte nekik, hogy nem lesz bántódásuk, akkor átadták a gabona egy részét. Megérkezve Bizáncba, csodálkozva látták, hogy a gabona mennyisége nem csökkent.

Diana olaja

A pogányok imádtak egy fát, amit Diana istennőnek (keresztény értelmezésben gonosz démon) szenteltek. Miklós elrendelte a fa kivágását. Bosszúból Diana ördögi olajat főzött a fából, ami azzal a tulajdonsággal bírt, hogy vízen és kövön is meggyullad. Az ördög Miklós házához induló zarándokoknak adta a hordót, hogy hitük jeleként kenjék be vele Miklós házát. Miklós azonban megjelent a tengeren, és vízbe dobatta a hordót, ami a tengeren meggyulladt és sokáig égett. A vihar lecsendesítésével egybevonva gyakran ábrázolták középkori szárnyasoltárokon (pl. a jánosréti egykori főoltár).

Az elrabolt gyermek hazahozatala

Egy ember elindult Miklóshoz, hogy áldását kérje, hogy végre gyermeke szülessen. Amikor odaért, a püspök már halott volt, így a holttestet takaró vászonból ereklyeként magával vitt egy darabot. A következő év december 6-án a házaspárnak fia született. A gyermeket a hetedik születésnapján arab rablók vitték magukkal. Egy év múlva, ismét pont december 6-án, amikor a házaspár a Miklós-templomban imádkozott a gyermekük megszabadulásáért, egy forgószél kerekedett, amely felkapta a fiút és éppen a templom előtt tette le.

Mikulás Magyarországon

A Mikulás szó a Miklós név szlovák fordításából eredeztethető. A december 6-i ajándékozás szokása csak a 19. század végén érkezett Magyarországra. Bár számos helyen olvasható az az állítás, hogy korunk – így a Magyarországon is ismert – klasszikus Mikulásának külsejét (kövérkés, piros ruhás, jókedvű idős apóka) a Coca-Cola nevű üdítőitalokat gyártó cég találta ki 1931-ben, ez korántsem igaz, bár tény, hogy az említett cégnek is lehetett szerepe abban, hogy Mikulás alakját az említett figurával azonosítjuk manapság. Régi gyermekkönyvek oldalain (az 1920-as évekből) ugyanis már ennél korábban is találhatunk nagyon hasonló rajzokat, grafikákat a Mikulásról.

Egyéb források, érdekességek:

Legendák 1
Legendák 2
Legendák 3
Legendák 4
Legendák 5
Szent Miklós a hajózók védőszentje
Szent Miklós sírja
Mikulás-napi szokások Magyarországon
Rekonstruálták a Mikulás arcát

Vissza a kalendáriumhoz

Luca napja - december 13.

A karácsonyi ünnepkör egyik érdekes napja december 13-a, vagyis Luca nap.
De mi is ennek a részben keresztény, részben egyedinek tekinthető magyar szokásnak a története?
Elsőként a keresztény emléket elevenítsük fel. Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Kr.u. a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült - még ötven igavonó barommal sem - elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte…
Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották.
A hagyomány szerint Lucia neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, s ha kizöldült, a lány a következő évben férjhez ment…
A keresztény vallásban tisztelt szent, Lucia mellett élt magyar hazánkban egy ártó, rontó nőalak, még az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony is. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák. A Lucia - magyarul Luca - név a lux, azaz a "fényesség" szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének is tekintették. Maga Dante is megemlékezik erről az Isteni Színjátékban. Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete. Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona. (Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én következik be. De régen a téli napfordulót a napistenek születésének időpontjaként tisztelték, sőt e napot három és fél évszázaddal Jézus születése után is megünnepelték.)

Varázslások, babonák, Luca széke.

Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az úgynevezett Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a jövő évi termésre következtettek. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.
Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek.
Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán "kotyolni" vagy "palázolni" indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés.
A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak. Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.

Vissza a kalendáriumhoz

Tamás napja - december 21.

„Hitetlen” Tamás

A népnyelv az apostolt „hitetlen” Tamásnak nevezi. E köznyelvi szólásként is használatos megjelölés onnan ered, hogy az evangélium szerint Tamás kételkedett Jézus föltámadásában. Távol volt, amikor Jézus a halála után megjelent a tanítványoknak, és amikor a szemtanúk beszámoltak neki róla, azt mondta, csak akkor hiszi el a történteket, ha saját szemével és kezével győződik meg felőlük. Jézus 8 (!) nap múlva ismét megjelent a tanítványoknak, s ekkor Tamás is jelen volt. A Mester felszólította, hogy nyúljon ujjaival a sebeibe, s Tamás úgy is tett. Meggyőződvén, hogy valóban keresztre feszített Mesterével áll szemben, visszatért a hite (Jn 20,24–29). Az evangéliumi történetnek egy apokrif párhuzama is van, mely Mária mennybemenetelét meséli el. E csodálatos eseménynél Tamás újfent nem volt jelen, hallván azonban róla, megint „tamáskodott”, és jelet kért. Meg is kapta, a Szűzanya az égből ledobta neki az övét.

"Tamásháj"

Tamás napjához számos - elsősorban disznóvágással kapcsolatos - hiedelem fűződik.
Az ekkor vágott jószág hája, a "Tamásháj" nem avasodik meg, ezért gyógyításra alkalmas. Elsősorban kelések, nehezen gyógyuló sebek, kisgyermekek kiütéseinek a kezelésére használták.
Az e napon leölt disznó sózott véréből is célszerű volt eltenni, mert a köszvényt tudták vele gyógyítani.
Egyes vidékeken a Tamáshájat egy illatos kerti növény összetört levelével keverték, mivel e növénynek rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Másutt tömjénnel, szenteltvízzel, vagy hagymával vegyítve használták.
A Mura vidékén viszont úgy hitték, ezen a napon nem szabad disznót vágni, mert aki ezt teszi, annak Tamás minden évben megöli valami jószágát.
Sokan mézet szenteltettek Tamás napján, mivel az egész évben használható baromfibetegségek gyógyítására.
Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág, annak minden évben valamilyen háziállatot kell vágnia ezen a napon, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik.
Időjárásjóslásra is felhasználták a Tamás napján leölt hízót, mert úgy tartották, ha nagy lett a mája, csikorgós lesz a Karácsony.
Jósoltak a frissen esett hóból is, mert ha Tamás reggelére beborította a tájat, boldog és békés Karácsonyt ígért.
A férjhez menő lányoknak Tamás előestéjén célszerű volt az udvaron a vállukkal rázni a kaput, mert ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, biztos kérőre számíthattak, sőt az ugatás irányából várhatták a jövendőbelit. Ha pedig elalvás előtt férfi alsóneműt rejtettek a párnájuk alá, minden valószínűséggel megálmodták a vőlegényük személyét.

Szent Tamás Apostol

Legendák Vissza a kalendáriumhoz

Húsvét

A húsvétról általában:
Ünnepek: Húsvét
Húsvét az "Ünnepi utazás" oldalon
A HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR NÉPSZOKÁSAI AZ ERDÉLYI UNITÁRIUSOKNÁL

Locsolás, korbácsolás:
Magyar Néprajzi Lexikon - Húsvéti korbácsolás
Húsvéti sibálás Pázmándon

Locsolóversek:
Désfalvi locsoló versek
Honlapunkon

Tojásfestés, patkolás:
A magyar hímestojások mintakincsének legfőbb jellegzetességei
Imrő Judit: Húsvéti népszokások és hímes tojások Somogyban
Patkolt tojás 1.
Patkolt tojás 2.
Salló Szilárd: Tojásírás Gyimesbükkben

Tojásjátékok:
Húsvéti tojásjátékok
Húsvéti tojásjátékok a Magyar Néprajzi Lexikonban
Lukács László: Húsvéti tojásjátékok

Kakaslövés:
Apáca - kakaslövés (fotókkal)
Kakasbanda, kakaslövés - Zselyk
Kakaslövés Apácán
Kakaslövés - Magyar Néprajzi Lexikon

Étkezés, receptek
A böjt és a hal - nagypénteki receptek
Nagypéntek
Böjti halételek
Nagyböjt, húsvét
Erdélyi konyha - húsvéti különszám