A könyv azokat az ismereteket és tapasztalatokat foglalja magában, amelyeket sokéves gyakorlatunk során szereztünk, illetve gyűjtöttünk. Minden érdeklődő olvasónak segít, hogy a húros hangszerek lakkozásának különböző lehetőségeivel megismerkedjen. A gyanták, szinezőgyanták és azok tulajdonságainak ismertetésén keresztül minden érdeklőnek lehetőséget adunk, hogy lakkot készítsen, illetve a készen vásárolt lakkot gyanták hozzáadásával egyéni óhaja szerint megváltoztassa. A könyv nem azza1 az igénnyel készült, hogy végleges és teljes legyen. Egyedül ahhoz járul hozzá, hogy a hangszerlakkozás hatalmas területén útbaigazítson.
Az ammoniákgyantát egy "dolden"-növęnyi termékből /Dorenma ammonicum/ nyerik, amely az Uralban, és Perzsiában honos; a növény rovarszúrás által kilépő nedvét megszáradás után összegyűjtik. Ez a lágy gyanta spirituszban részben oldódik és egymagában keyés lakkszubsztanciát eredményez. Mindig kemény gyantákkal együtt kell a lakk-készítéshez felhasználni. Miután az amoniákgyanta oldathoz valamelyes fehérítő lúgot hozzáadtunk, narancs színűvé színeződik és esetleg lakkpácként alkalmazható. Ez az oldat zavaros. Rozrnaringolaj hozzáadása után az ammoniákgyanta jobban oldódik, és az oldat ezáltal világosabbá válik. Az arnmoniákgyanta részben vízben is oldódik. Ekkor egy emulziószerű oldatot képez, amely fabeeresztéshaz használható. Fehérítő lúg hozzáadása után szintén narancsra színeződik. Ez a zavaros oldat a fára felhordva egy transzparens narancspácot eredményez. A pác gyantatartalmú. Használatával megtakaríthatjuk a zselatinos előpácolást. Az ammoniákgyanta lakkészítéshez történő felhasználásakor különösen ügyeljünk, hogy a már előzőleg felhordott lakkréteget jól megszárítsuk, mielőtt ismét rámegyünk, mert ha a lakk utána szárad, akkor megrepedhet. A fehérítőlúggal nyert narancstónus idővel ismét kifakul.
Az anime hüvelyes növényből /Leguminose/ származik, amely Nyugat-Indiában, Dél-Amerikában és Braziliában fordul. elő. A gyantát a törzs bevágásán keresztül nyerik. A kifolyó nedvet száradás után összegyűjtik. Az anime spirituszban és terpentinben oldódik. Igen lágy gyanta. Az animet korábban a copal lakkhoz adagolva használták. A pecsétviasz előállításánál is szerepet játszott. A csekély érdeklődés következtében kereskedelmi forgalomban már nem kapható.
A benzoégyanta különböző stiraxfajtából származik, melyek Sziámban, Jáván, Szumátrán és néhány más országban fordulnak elő. A benzoét úgy nyerik, hogy a növény kérgét bevágják. A megkeményedett nedvet összegyűjtik. Jobb fajtának számít a mandel-benzoégyanta, amely Sziámból érkezik. Ahogy már a neve is elárulja, ez a benzoégyanta csak tisztán mandulából áll. A mandel-benzoé éterben és forró alkoholban /Marienbad/ teljesen, hideg alkoholban csak apró maradékig, terpentinben pedig nem oldódik. Azonban levendulaolaj-terpentin keverékben oldható, ha olajlakkhoz kell hozzáadni. Illóolajokban /spiköl/ a benzoé oldódik, azonban hosszú idő szükséges az oldásához. A Szumátra-benzoé egy tömbökbe olvasztott massza, amelybe, egyesek értéke szerint, fehér mandula van beágyazva. Ez - mint ahogy a mandel-benzoé - alkoholban és éterben oldható, azonban a maradvány jóval nagyobb, mivel tisztatalanságokat - mint fa, kéreg - és más nem oldódó részeket tartalmaz. Sokan azon a nézeten vannak /és tapasztalt hegedűépítők is megerősítik/, hogy a tömb-benzoé jobb lakkeredményt ad: a tömbmasszából más, talán rugalmasabb gyanta is kioldható. Benzoét a lakk készítésénél más gyantákhoz csak kis mennyiségben adagoljunk, mert ez egy lágy gyanta és a lakkot csak lassan hagyná megszáradni. Azonban több ragyogást ad a lakknak. A benzoét fényező politurként is felhasználhatjuk. Alkoholban oldjuk és egész vékonyan politurként hordjuk fel. Mint ahogy a régi értekezésekből kitűnik, a benzoét már a régi itáliai lakkoknál is felhasználták.
A borostyánkő az egykor elsüllyedt erdők kövületi gyantája. Az évezredekkel ezelőtt kipréselődött gyanta a víz, a nyomás és a meleg hatására szerezte a szilárd állapotát. Borostyánkő a Keleti Tenger mentén, nevezetesen az egykori Kelet-Poroszországban található. Külszíni bányászattal nyerik. A borostyánkő egy igen kemény, merev és szagtalan gyanta, amely 215°-on lágyul és 290°-on, kiáramló savas gőz /borostyánkősav/ közepette olvad. A visszamaradó barna gyanta /borostyánkő-kolofóniumgyanta/ terpentinben és lenolajban oldódik. Az olajlakk készítésénél a hangszerekhez a borostyánkövet erős hevítéssel annyi ideig szükséges olvasztani, amíg vékonyfolyóssá. válik. Ekkor felmelegített lenolajjal keverjük el és lehűlés után egy bizonyos idő elteltével, felmelegített terpentinolajjal a megfelelő konzisztenciáig hígítsuk. Ha az olajlakk túl lassan száradna, akkor 5%-ig siccativ adható hozzá.
A dammar a "Dipterocarpacea Zweiflügelfrucht gewächse" különböző fáiról származik, Kelet-Indiában fordulnak elő. A dammar minden külső beavatkozás nélkül, nagy mennyiségben lép ki a fatörzsből és szabályta1an, fehér beporosodott darabokat alkot. A dammar merev és 75 %-nál lágyul. A dammar hideg alkoholban nem, de felmelegített alkoholban oldódik. Terpentinben és illó olajokban majdnem teljesen feloldható. Spirituszlakk előállításához ritkán használják. Kissé keményebb gyantákkal keverve és terpentinben vagy illó olajokban oldva egy lágy, lassan száradó olajlakkot eredményez. Keményebb gyanták keverékénél a lakk valamivel gyorsabban szárad és ezáltal használhatóbbá válik. Elkészítése után 5%-ig lehet hozzá siccativot adagolni, hogy a lakk valamivel gyorsabban száradjon. Nagyobb mennyiségű siccativ hozzáadagolásakor az a veszély áll fenn, hogy a lakk reped. Ha siccativot. adtunk hozzá, akkor a lakkhoz nem szabad spirituszban oldott szubsztanciákat keverni.
Ezalatt a név alatt Kamerunból és Indiából különféle gyanták kerülnek a kereskedelembe, amelyek különböző fák származékai. Gyantanyerés céljából megbontják a törzset és a kifolyó gyantát begyűjtik. A hegedűlakk készítéséhez leginkább Manila-elemit használnak, amely a Burseraceae családhoz tartozó Canarium luconicum-ból származik és főként Luco szigetéről való. Az elemi fehér, lágyanmaradó gyantaként kerül a kereskedelembe. A levegőn való hosszabb tárolás után kissé megkeményedik. Kellemes, fűszeres illatú. Forró alkoholban könnyen oldódik - de hosszabb állás és keverés mellett hideg alkoholban is oldható. Illóolajban az elemi ugyancsak oldódik. Ha az elemit terpentinben gyorsan akarjuk feloldani, akkor előbb spirituszban puhítsuk fel és csak utána adjuk hozzá a terpentint.
Az elemit főként spirituszlakk készitéséhez használják, amely zsírfényt ad a lakknak. De az össztömeg 5-6 %-át ne lépje túl a részaránya, mert különben lágy lakkot kapunk. Alapozólakknak nem alkalmas. Egy túl lágy alapozólakk utánszárad, és az arra felhordott lakk megreped. Állítják, hogy az elemi a száradás után erősen rideggé válik. Ez azonban nem egészen így van. Az elemi más gyantákkal együtt a lakkot simulékonnyá teszi és az oldószer elpárolgása után megköti a visszamaradt gyantákat.
Ezen a néven a gyanták egész sora kerül a kereskedelembe. A törzsnövényéről ennek ellenére ritkán lehet pontosabbat mondani. Minden kopál, a Manila-kopál kivételével, kövületi természetű. Csak csekély része alkalmas lakk-készítésre a hangszerekhez.
A kövületi-kopálokat Tanzániában, Kongóban, Zanzibárban stb nem élő fákról gyűjtik, hanem kiássák. Hosszú időn keresztüli földben raktározódásuk során megváltozott a gyantajellegük Így csak olvasztás után oldhatók.
TANZÁNIA-KOPÁL
A Tanzánia-kopálnak hasonlók a tulajdonságai, mint a kauri-kopálnak, de gyantája kissé sötétebb.
KONGÓ-KOPÁL
A Kongó-kopál Afrikából érkezik: egy kövületi gyanta, amelyhez kiásás útján jutnak. Igen világos, oldatlan állapotban merev gyanta. A Kongó-kopál eredeti állapotában spirituszban oldható. De ezen három folyadék felmelegített keverékében, esetleg glykol hozzáadásával részleges oldódás is elérhető. Le kell szűrni, mert a kopál egy része csak megduzzad és az oldat különben nem alkalmas lakkozásra. A lakk előállításához a Kongó-kopált először fel kell olvasztani és utána oldható. Ez minden más kövületi gyantára, mint például a borostyánra, Zanzibár-kopálra és másokra is érvényes. Ezek a gyanták csak ipari lakkgyártáshoz használhatók.
A gallipotgyanta a különböző tűlevelű fák, például a franciaországi toboztermők, lucfenyők és erdeifenyőkből származó terpentin beszáradása által keletkezik. Az így nyert gyanta Franciaországból kerül a kereskedelembe. A gallipot fehértől aranysárgáig, kellemes illatú, morzsálódó darabokat képez. Ha hosszabb ideig olvasztjuk, akkor áttetszővé válik. Ebben az esetben burgundi gyantának nevezik. Spinituszban és terpentinben is oldható. A hangszerekhez való lakk előállításához a gallipot-ot más /főként lágyabb/ gyantákkal együtt, csekély mennyiségben felhasználhatjuk.
A kolofoniumgyantát egész Európában és Amerikában is a lucfenyő és az erdeifenyő kérgének a bevágásával nyerik. A kifolyó gyantát vagy edényekbe fogják fel vagy egyszerűen lekaparják a kéregről. A begyűjtött gyantából desztilláció útján nyerik ki a terpentint. A visszamaradt anyag a kolofónium. A desztillálás előtt a gyanta gyakori átolvasztással tisztítandó. A kolofoniurn egy lágy gyanta, amely a hegedűlakk készítéséhez alig talál felhasználást. Bár a lakknak szép ragyogást adna; ami azonban száradás után rideg lenne, a lakk a hangszer odaütődésekor igen könnyen lepattogzana. A kolofoniummal készített lakk is nagyon érzékeny a karcolással szemben, amelyek mint fehér vonalak ismerhetők fel.
A kolofoniumot észterifikációval javítva más lakkokhoz felhasználják. A kolofonium gyanták különböző minőségben léteznek és lelőhelyeik szerint igen sokféle néven nevezik őket. A gyantát jelölik, "B" a legsötétebb és "WW" a legvilágosabb árnyalatú. Amerikából szállítanak még egy bizonyos gyökérgyantát is. Amerika mellett Franciaországból, Portugáliából és Spanyolországból szállították a legjobb kolofoniumot. A német gyantát az utóbbi években úgy rnegjavították, hogy minőségük a külföldi gyantákkal azonos szinten áll. Nagyobb mennyiségben a1ka1mazzák a jó minőségű és tisztaságú lucfenyőgyantát vonógyantaként. Hevítéssel folyékonnyá olvasztják és formába öntik. Hosszabb vagy rövidebb hevítéssel, esetleg főzéssel, sötétebb vagy világosabb, illetve keményebb vagy lágyabb vonógyanta készíthető. A hegedűhöz a vonógyanta különböző keménységi fokozatát a hőmérsékletkülönbség és a különböző adalékok adják, vagyis minél tovább főzik a kolofóniumot, annál sötétebbé és lágyabbá vilik. A csellógyantát kissé lágyabbra kell készíteni. A kereskedelembon a nagybőgővonóhoz legtöbbször három keménységi fokozatban található, amit lágyítók és más lágy gyanták hozzáadásával érnek el.
A körnerlakkot stocklakkból készitik, amelyet az ágakról fejtenek le és aprítanakftel. Rendszerint beáztatva, meglágyítva, vízzel történő gyakori mosással tisztíják. A körnerlakk 99%-os spirituszban, valamint illó- olajban oldódik. Kissé felmelegített spirituszban /meleg vízfürdőben/ az oldódás meggyorsítható. A körnerlakk feloldása hasonlóan történik, mint a stocklakknál. A lakkban lévő sok tisztátalanságot el kell távolítani. Amennyiben a hangszerlakk készitéséhez, más gyantákhoz adjuk, akkor tanácsos a körnerlakkot előbb egyedül feloldani, deríteni vagy átszűrni és azután hozzáadagolni az egyéb gyantákhoz. Figyelembe kell venni, hogy a körnerlakk egy merev gyanta, Egyedül feloldva egy óaranybarna színtónust eredményez. Derítve és szűrve első felhordásként alkalmazhatjuk.
A masztix vagy balzsamos mézga egy pisztácia féle örökzöld fácskáról származik, amely a görög szigeteken kívül Észak-Afrikában is előfordul. A masztix főként saját balzsamállapotában az ágak kérge alatt található. Vagy magától vagy mesterséges bevágás által jelenik meg. A fákat tavasszal metszik be. Ezután a mastix kis, nyúlósfolyékony gyöngyökben jelenik meg. Megmerevedésük után, a nyárutóban gyűjtik be. A masztix egy magasértékű gyanta, amely kiválóan alkalmas a hegedűlakk készítéséhez. Igen jó tulajdonsága, hogy a lakkban feloldott gyanta az oldószer elpárolgása után homogénen kötődik. A masztix spirituszban, illóolajokban és terpentinben oldódik. Feloldásnál - a jobb eredmény elérése végett - a mindenkori oldószert vízfürdőben szükséges előmelegíteni. A masztix igen lágy gyanta, ezért a lakk készítésekor más, keményebb gyantákkal, például kopállal, sellakkal, szandarakkal kell keverni. A masztix-al készített lakk nagyon jól kötődik a fával. Sajnos a masztix /melegérzékenysége következtében/ hosszú ideig nyomásérzékeny marad. A masztix kinézete alapján összetéveszthető a szandarakkal. Ez azonban gömbölyű, míg a szandarak hosszúkás könnycseppeket alkot. Továbbá a két szubsztancia azzal is megkülönböztethető, hogy a masztix megrágáskor meglágyul, a szandarak viszont merev marad, és porózussá válik.
A mirha az arab országokból és Abesziniából érkezik a Burseaceae balzsamnövény származékaként. A természetes módon, vagy a kérgen bevágások következtében kilépő tejnedv a cserjén vagy a kis fán kezdetben sűrű, fehéres színűvé, végül a sárgástól a barnásvörösig merevedik Az így keletkezett érdes, lyukacsos felületű darabok szabálytalanok és meglehetősen törékenyek. Vízzel eldörzsölve sárgásfehér emulziót eredményeznek. A mirha háromnegyed része vízben oldódó gumiból és mintegy egyharmad részee spirituszban oldódó gyantából áll. A gumi egy része kioldódik a spirituszban. Ha a mirhát pácként használjuk, akkor sötétebb darabokat válogassunk ki. Tegyük forró vízbe, adjunk hozzá valamennyi hamuzsírt és gyakori rázás mellett hosszabb ideig hagyjuk állni. Derítéssel távolítsuk el a durva tisztátalanságokat. Teljesen tiszta pácot nyerünk, ha átszűrjük. Ezzel a mirhapáccal a hangszert előzetes beeresztés nélkül pácolhatjuk - nem fog pácfolt keletkezni. A mirhaoldatot vonós és pengetős hangszerek belső impregnálására is használhatjuk. Ha kevésbé sötét mirha áll rendelkezésünkre, akkor a pácot más, természetes barna festékanyaggal kissé megszinezhetjük - például aloe-val vagy aszfalttal. A mirhalakk készitéséhez aprózzuk fel a mirhát, helyezzük magas százalékú lakkspirituszba. Ezután néhány napig - gyakori rázás közepette - hagyjuk állni. A gyanta kioldódik az anyagból, a nem oldódó gumi pedig leülepedik. Miután az oldat annyira letisztult, hogy a felső gyantaoldat tiszta és barna színű, akkor óvatosan öntsük át. Használhatjuk önmagában mirhaoldatként vagy más gyantaoldatokkal is elkeverhetjük.
Ahol méhek előfordulnak, ott propolisz is gyűjthető. Minden esetre nem valamannyi propolisz alkalmas azonos mértékben a hangszerlakk készítésére. A méhek a gyantával ragasztják a lépsejteket a kerethez. A gyantát óvatos lekaparással lehet be gyűjteni. A méhkittgyanta - az egyes begyűjtött növények fajtája szerint - lehet világosabb vagy sötétebb. A színárnyalatnak azonban nem sok köze van a gyanta értékéhez. A nyers propolisz a felhasználható gyanta mellett tartalmaz még viaszt, balzsamot és egyéb adalékot. A túl sok viaszt és balzsamot tartalmazó gyanta nem lenne jól felhordható, rosszul száradna, igen könnyen lekopna és elpiszkolódna. Játék közbeni felmelegedéssel megpuhulna és benyomódna. Aszerint hogy milyen sűrűn folyós lakkot óhajtunk, tegyünk 300-400 gramm propoliszt egy liter magas százalékú spirituszba, hideg állapotban, majd gyakori megrázás mellett hosszabb ideig hagyjuk állni. Miután a gyanta kioldódott (ami három hétig is eltarthat), hagyjuk jól leülepedni, azután a tiszta lakkot derítsük, vagy szűrjük át. A tiszta lakkból a viaszt hideg behatással távolítsuk el. A lakkot olyan hideghatásnak tegyük ki, hogy a viasz megdermedjen benne. Ekkor a viasz zavaros anyagként fog a lakkban lebegni. Leszűréskor a viasz a szűrőben marad. A lakkban rnaradt csekély viaszmennyiség már nem fog minőségi romlást okozni. A viasztól megszabadított lakk keményebbé válik és gyorsabban szárad. A propolisz - leszámítva a benne lévő tisztátalanságot - igen jól oldódik magasszáza1ékú lakk- spirituszban. De jól oldódik illó olajokban és terpentinben is. Vízfürdőben felmelegitve felgyorsul az oldódási folyamat. dr.Erich Knopf a könyvében pontosan megindokolja a propoliszban levő balzsam jelenlétének a szükségességét. A propolisz elveszítené a simulékonyágát és rugalmasságát, ha minden viaszt és balzsamot eltávolítanánk belőle. A propoliszoldatot könnyebben felhordhatjuk és a lakk nem fog olyan gyorsan kopni, ha más gyantaoldatokat /masztix, szandarak stb/ is adagolunk hozzá. Ezáltal a lakk nem lesz olyan melegérzékeny, no meg rugalmas marad.
A szandarak egy Észak-Afrikában honos erdeifenyőből /Cuprasseae/ származó gyanta. A kereskedelemben található szandarak kizárólag afrikai, illetve marokkói eredetű. Létezik ausztráliai szandarak is, ez azonban igen ritkán fordul elő. A szandarak vagy természetes úton vagy mesterséges bevágással lép ki a fa kérgén. Világossárga, hosszúkás cseppeket alkot. Kívülről beporozott, a törésfelület csillogó, sprőd és könnyen törhető. A szandarak - ellentétben a masztix-al - megrágáskor szétesik. Középpuha gyanta, amely igen alkalmas hegedűlakk készítéséhez. A belőle nyert lakk jól színezhető és jól feldolgozható. A szandarak spirituszban - a szennyeződés vagy a hamisító anyag visszamaradásáig - teljesen oldható. Olcsóbb gyantákkal, például kopállal hamisítják. Illó olajokban nem oldódik teljesen, de terpentinben - spiritusz illetve illóolaj hozzáadása mellett - oldódik. Hevítéssel megolvasztva, lenolajjal vagy más olajjal keverve felhasználható olajlakk készítéséhez.
Minden sellak eredetileg Indiából érkezik. Az indiai stocklakkból állítják elő. További feldolgozással fehérítik és viasztalanítják. Feldolgozáskor eltávolítják a stocklakkban visszamaradt fa- és növényi részeket, az egyéb tisztátalanságokat, valamint a vörös színezőanyagot. A gyanta ekkor meg viaszt és sárga színanyagot tartalmaz. Korábban a felaprózott stocklakkból kivontak egy vörös festékanyagot. Ez ügy történt, hogy egy edényben vízzel leöntötték, egy napig hagyták állni és enyhe szódaoldattai kilúgozták. Ma már ez a festékanyag nem jön számitásba, ezért kimosással vagy főzéssel eltávolitják. A festékanyag kilúgozása után a visszamaradt gyantamasszát - amelynek világossárgától a barnáig változó színe van - a továbbiakban sellakká dolgozzák fel. Napon szárítják. A legkülönbözőbb fajtákat megolvasztják, és fémlemezre kenik. Kihűlés után leválasztják a fémlemezről a vékony lakkréteget. A sellakkot színük es tisztítottságuk szerint különböztetik meg. A citrom-sellak a legvilágosabb és legjobb minőségű; a narancs-sellak valamivel sötétebb és a TV-sellak a legsötétebb és leggyengébb minőségű. A citrom, narancs és TN minőségű, nem viasztalanított sellak nem oldódik teljesen. A viasz mellett bizonyos tisztátalanságot is tartalmaz. A világossárgától a barna színig váltakozik. Az így előállított lakkok jól érvényre juttatják a fa erezetét. Alapozó lakként is alkalmazható. A legvilágosabb sellakban is adódik még színező anyag. Teljesen színtelen lakkot fehérítéssel nyerünk. A sellakhoz oldószert adva, majd szóda és egyéb anyagok hozzáadása mellett néhány napig pihentessük. Ezalatt a lakk kifehéredik és a viasztól is megszabadul. Korábban a sellakkot fonatokba formázták és vízben kellett tárolni, mert egyébként bizonyos idő után oldhatatlanná vált. Napjainkban a sellakkot új eljárással fehérítik, viasztalanítják és porított állapotban kerül a kereskedelembe. Már nem szükséges vízben tárolni és egy évig is eltartható. A szavatossági idő után acetonban vagy éterben még feloldható. Újabban van olyan sellak, amely hidrogénnel fehéríthető és viasztalanítható. Lapokban és különböző világossági fokozatokban található a kereskedelemban, és már nincs lejárati ideje. A viaszmentes es kifehérített sellak 99 %-os alkoholban tisztán oldódik. Az oldódási folyamat melegvízfürdőben meggyorsítható. A sellakoldathoz 300-400 gr sellakkot egy liter spirituszban, gyakori kevergetés vagy felrázás mellett oldjunk fel. Ezt az oldatot gyakran önmagában politurként is használják. Ahogy már emítettük, a sellak egy kemény gyanta. Lágy gyantákkal /mint szandarak, mastix, elemi stb/ kell keverni ahhoz, hogy használható lakkot nyerjünk. Az egyes lágy gyanták részaránya szerint alapozó vagy színezőlakként használható. A színezőlakkot színezőgyanták, vagy azok kivonatainak /ahogy a színezőgyanták alatt leírtuk/, illetve spirituszban oldott anilinfesték hozzáadásával készítsük. A tisztán oldódó, fehéritett és viaszmentes sellak minden lakkhoz felhasználható. Feldolgozása megegyezik a viasztartalmú sellakkal. Az oldat a feherítéssel és viasztalanítással teljesen megszabadul minden tisztátalanságtól, ezért nem szükséges ülepíteni. A tiszta sellakoldat olykor politúrként is felhasználható. Ha más gyantákkal keverjük, akkor a sellakból is lehet - a keverési arány szerint - alapozólakkot, színezőlakkot vagy áthúzólakkot készíteni. A lágy lakkok legfeljebb a kétharmadát tehetik ki a gyanta részarányának. A megfelelő lágy gyanták: a szandarak, inastix, manila-kopál, velencei terpentin, elemi illó olajokat is adhatunk hozzá.
A stocklakkot főként Kelet-Indiából és Sziámból szállitják. A lakk egy pajzstetű /Lakshaia iacca/ és alfajainak a terméke. Ezek a rovarok nagy mennyisegben rátelepednek a különböző növények /nevfletesen a Croton iaccifern/ fiatal, nedvdüs hajtásaira es szivjIk a növénynedveket. A növényi nedv a rovar testében gyantaszerű masszává alakul at. A tetvek a masszat folyamatosan kiizzadják, ami aztán a növényre telepedve fokozatosan kéreggé koményedik. A kéreg külseje érdes, törési felülete viaszcsillogású es a sárgától a vörösbarnáig színezett. A stocklakk egy spirituszban oldódó kemény gyanta. Farészektől és fakeregtől erősen szennyezett állapotban kerül a kereskedelembe, ezért az oldatban nagyobb maradványok figyelhetők meg. A korábbi lakkozási előírásokban még olvasható, hogy az alapozó- és színezőlakkhoz annakidején 10%-ig adtak stocklakkoldatot. A hegedűépítők a szép aranysárga színe miatt a teljesen megtisztított stocklakkot első áthúzásként napjainikban is használják. A stocklakkoldathoz egy liter 99% os spirituszban oldva 300-400 gr stocklakkot oldjunk fel, hidegen is hozzáadhatjuk, de meleg vízfürdőben gyorsabb oldódást érünk el. Az adalékot néhány napig, rendszeres felrázás, (keverés) mellett hagyjuk állni és jól leülepedni, majd szűrjük át. Majdnem világos lakkot kapunk, ha a leülepedés után még át is szűrjük.
A rubin sellakkot úgy állítják elő, hogy a stocklakk színezőanyagban gazdag gyantarnasszáját vízben való főzéssel olvadt állapotba hozzák, majd a lágy masszát vastagabb rétegben felkenik egy lapra és hagyják megszáradni. A vastag, sötét, vörösbarna lapokat alkotó rubin-sellak spirituszban oldódik. Ez még sellakviaszt tartalmaz és ezért zavaros az oldata.. A rubinsellakkot csak sötétebb színű lakkok készítéséhez használjuk, mert még a stocklakk vörösbarna színezőanyagát tartalmazza. Az AC-rubin a rubinsellak egyik fajtája, amely már mentes a sellakviasztól. Napjainkban szinte csak a viaszmentes rubinsellak van forgalomban, mely tiszta oldatot eredményez. A sellak egy félkemény gyanta, amely bizonyos körülmények között más gyantákkal keverhető, illetve színezőlakként is felhasználható.
A gomblakk gyártásáról keveset tudunk. Olyan sellakról van szó, amely nem fehérített, de tisztított és különleges eljárással gombformában öntött. Sokféle gyártmánybélyegzőt nyomnak rá. A gomblakkot ritkán használják a lakkgyártáshoz. Nem eredményez tiszta oldatot, mert még sellakviaszt tartalmaz. A gomblakk láng fölött folyóssá válik, ezt a formát szívesen használják kissebb hibák vagy a fa térközeinek kijavításához. A gomblakkot napjainkban már nem gyártják.
A tragantgumi vagy mézga egy vadon tenyésző, tüskés /a csüdfafajtához tartozó/ cserje megkeményedett váladéka. Törökországban és egész Kis-Ázsiában előfordul. A nyálka részint természetes módon, részint mesterséges bevágás folytán csorog ki. A kilépő nedv száraz időben hárorn napon belül megkeményedik. A száraz tragantgumit gyűjtik be.
A tragantgumi lap- és porított formában kerül a kereskedeleinbe. A hangszereknél főként poralakú tragantot használnak. Igan alkalmas egy mesterséges erezet /lángolás/ létrehozására. Ehhez a tragantgumit spirituszban puhítják, vízzel felhigítják és jól összerázzák. A hozzáadott vízmennyiséget minden feldolgozó maga határozza meg. A tragantgumi felhordása nagy türelmet és gyakorlatot követel; legtöbbször finom ecsettel végzik. A rnegfelelő effektus eléréséhez a tragantgumi oldatot kissé meg kell színezni. A tragantgumioldatot a hangszer pácolás előtti beeresztésére is használhatjuk, mert egy sima, jól felhordható oldatot ad. Azonban ajánlatos az óvatosság, mert számos pác felhordásakor színváltozások is felléphetnek. Sok pác egy zöldes tónust kap.
A velencei terpentint vörösfenyő terpentinnek is nevezik. Dél-Tirolból, Svájcból és Dél-Francia-országból kerül hozzánk. A gyantát a vörösfenyő /Larix decdua/ megcsapolása útján nyerik. A kifolyó gyantát fazekakban fogják fel. A velencei terpentin egy világos, sűrű folyadék, amely spirituszban, terpentinben és illó olajokban oldódik. A velencei terpentint, mint lágyítót egyaránt lehet spiritusz és olajlakknál alkalmazni. A lakknak több ragyogást ad. A velencei terpontin hozzáadásával a sprőd gyantákat is meg lehet javítani. Egy lakkeverékhez velencei terpentinből 3-5%-nál többet ne adjunk, mert különben a lakk lassan szárad, túl lágy lesz és benyomódik. A velencei terpentin igen jó és szívesen alkalmazott gyanta a hangszerlakkoknál. A lakk készítésekor ezt az oldatot csak akkor adjuk a készítményhez, ha a többi gyanták már feloldódtak. Az olajlakkhoz a velencel terpentint előszőr meleg balzsamterpentinben oldjuk fel, és csak utána adjuk hozzá más lakkoldathoz. Hamisítványok terpentines kolofonium oldat formájában fordulnak elő.
A tömjén a balzsamnövényből származik /Bursiaceae/ az afrikai valamint az arab országokból kerül a kereskedelembe. A tömjén vagy magától lép ki vagy vágást csinálnak a fakérgen. A kifolyt gyantát megkeményedés után összegyűjtik. A gyanta borsónagyságú darabokat alkot, sárgától a barnás színekig, könnyen törhető, tehát kissé sprőd. A tömjén spiritushban csak részben oldódik, és lakkadalékként használják. Kizárólag lágy gyantákkal keverve használható. Vízben részben oldódik, ha bizonyos mennyiségű hamuzsírt adunk hozzá. Egy enyhén sárga, nyúlós pácot nyerünk, melyet előpácként vagy impregnáló anyagként használhatunk.
Hogy az olvasónak - néhány próbálkozásához - áttekintése legyen a. gyanták keménységéről, nos felsoroljuk a fontosabb természetes gyantákat és oldószereket:
Az akaroidgyanta különböző liliomnövényekből származik, melyek Ausztráliában fordulnak elő. Vörösessárga szinekben létezik; szemcsés és por alakban kerül a kereskedelembe. A sárga akaroid-gyanta azonban már majdnem teljesen hiányzik a kínálatból. A vörös akaroidgyanta - csekély maradványig - spirituszban oldódik. Feloldott állapotban a spirituszlakk szinezéshez használják. Akaroidgyanta-kivonat rozmaringolaj és terpentin keverékkel is készíthető. Ezt a kivonatot az olajlakk színezéséhez használhatjuk. mindkét adalékot hosszabb ideig hagyjuk állni és gyakran keverjük. Szinező oldatként egy liter oldószerhez cirka 400 gr akaroidgyantát használjunk. Így erősebb koncentrátumot nyerünk, ha az oldószert hagyjuk elpárologni. Ha magából az akaroidgyantából óhajtunk szines lakkot készíteni, akkor az akaroidgyantaoldathoz, illetve a gyanta feloldásához spirituszt használjunk. Az akaroidgyanta adalék azonban ne legyen túl nagy, mert a lakk elvesztené rugalmasságát. Főzéssel /némi harnuzsir adalékkal/ az akaroidgyanta részban vízzel is oldható. Ennél az oldatnál - mint pác - elegendő egy 20%-os keverék, amit meg kell szűrni. Minden akaroidgyanta oldatnál maradnak vissza eltávolitandó anyagok, melyeket átszűréssel küszöböjünk ki.
A hegedűlakk szinezéséhoz alkalmas aszfalt a Holt-Tengertől /Izrael/ és Oklahomából/USA/ kerül hozzánk. Ez a bitumenes gyanta petróleumból keletkezett, amelyet hosszú ideig a tengervíz felszínével - erős oxigén és sótartalmú, amely szulfátot es karbonátot is tartalmaz - volt érintkezésben. Az aszfalt - mint a Holt-Tengernél - forró kitörésekként vagy vízgőzzel jön a felszínre, illetve bányászattal termelik ki. Az aszfalt spirituszban részben oldódó fekete massza. Követelmény, hogy oldás előtt az aszfaltot terpentin-glycol-rozmaringolaj keverékébe mártsuk, és csak azután helyezzük a spirituszba. Az adalékot többszöri kevergetés mellett hosszú ideig hagyjuk állni, és utána szűrjük át. Egy benzol adalék előnyös lehet egy jobb szinnyereség eléréséhez, de a benzol kárositó hatása miatt ezt nem tartjuk tanácsosnak. Az aszfaltot oldószerben lehetőleg gyakori kevergetés mellett több napig pihentessük. Ezzel jobb szineredményt biztositunk. A festékoldatot a lakkhoz való hozzáadás előtt szűrjük át. Az oldószerben /terpentin-glycol-rozmaringolaj/ feloldott aszfaltot az olajlakk szinezéséhez használhatjuk. Spiritusz hozzáadásával a spirituszlakkot is színezhetjük: vele. Az adalék cirka 40 rész aszfalt es 60 rész oldószer legyen. Ha a színoldatot, mint színkivonatot akarjuk felhasználni, akkor előbb a felesleges oldószert párologtassuk el. Az oldatot a szinezőanyaghoz azonnal hozzáadhatjuk
Az aloe számos aloefajta húsos levelének a napon vagy tűzön besűrűsödött nedve. Főleg Afrikában, Madagaszkáron stb fordul elő. A nedvet legtöbbször kipréseléssel, ritkább üstben kifőzéssel nyerik. Az aloe spirituszban koncentráltan oldódik, vagyis cirka 40 rész abet 6o rósz lehetőleg forró spirituszban oldjunk. Az oldatot hagyjuk jól leülepedni, szűrjük, és kissé sűrítsük be. Ezzel egy aranybarna szinárnyalatot kapunk a spinituszlakk színezéséhez. Az aloet adalékként azonnal hozzáadhatjuk a lakkhoz. A lakkszubsztancia nem haladhatja meg az összmennyiség 10%-át. Ezzel egy vörösestől a sárgásbarnáig árnyaló lakkot nyerhetünk. Az aloe főzéssel forró vízben mintegy 10%-ban oldódik, de kihülés után ismét kiválik valamennyi gyanta. Pottache hozzáadásával erősebb színt kapunk - a szín azonban kissé sárgásra változik. Az aloe vizes ammóniákoldatban is oldódik, és sárgásbarna pácot eredményez. Illó olajokban az aloe nem oldódik. Az aloe felhasználásakor fokozott elővigyázatosság szükséges: erősen eltérően hat.
A hennagyökér egy borágónövényből származik, amely Európában és Kis-Ázsiában fordu elő. A vörös színezőanyagot a lehámló kéreg tartalmazza, amely csak a gyökér és a gyökértő kérgében található. Hegedűlakkokhoz festékkivonat előállitására eszerint a lehántott kéreg alkalmazható. A benne lévő vörös festékanyag spirituszban oldódik. A lemezszerű kérget tehát spirituszba helyezik, hosszú ideig gyakori felrázás mellett pihentetik és végezetül átszűrik. Az oldat azonnal a vörös színező-lakkhoz adható, illetve az elpárologtatással kinyert koncentrátummal lakkot szinezhetünk. A gyantaszerű vörös hennafestéket petroléterrel vonják ki a gyökęrböl. Desztillálva és elpárologtatva kivonat vagy porított formában nyerik - spirituszban oldható. Ahogy fentebb már emlitettük, a hennagyökérből egy piros festékanyag oldható ki. Azonban a hangszerlakk számára csak feltételesen alkalmas, mivel túlságosan kékes szinü. Úgy segithetünk rajta, ha valamennyi orleánoldatot adunk hozzá. Igy egy hasz nálható narancsszínt kapunk. Gumiguttival is ke verhetjük a hennakivonatot, hogy a kékes árnyalatot elfojtsuk. Igen szép narancsszínt nyerünk kurkumagyökér kivonat hozzáadásáival. A hennagyökéradalék cirka 20-30% legyen. A hennagyökér majdnem minden zsiros és illóolajban, valamint terpentinben oldódik és ezáltal olajlakkok színezéséhez is használható. Ezt az adalékot /legalább 20-30%/ hasonlóképpen hosszabb ideig pihentessük. Minden adalékot gyakran keverjünk meg, illetve rázzunk fel. A legvégén szűrjük at. A hennagyökér vízben nem oldódik.
A berzsenyefa elnevezés a mexikói Campechebay-ból származik, ahol a fa eredetileg honos volt. Most egész Nyugat-Indiában elterjedt. A tömör, kivülről sötétbarna és darabolva, illetve lereszelve kerül forgalomba. A forgácsok kezdetben világosak majd a raktározás es fermentálás után megsötétedik. A berzsenyefa vízben kifőzve biborviola szinárnyalatot eredményez, amely a fára felhordva ibolya-vörösesbarna színné változik. Amennyiben sárga színt akarunk kapni, akkor a berzsenyefát hosszabb idöre helyezzük spirituszba. Utána esetleg vízfürdőben hevitsük fel. Enélkül az eljárás nélkül csekély a nyereség. A berzsenyefát a hangszeriparban főként a fa fekete szinezéséhez használják. Hasitékberakások, erezetek, intarziák stb és az ébenfa intenziv fekete szinezéséhez a berzsenyefa hasitékokat vasgáliccal, illetve káliumdichromattal vízben főzzük ki. A fa intenzivebben megszinesedik, ha egyidejüleg együtt főzzük vagy hosszabb időre forró pácba helyezzük. A berzsenyefa besürüsödött főzete fekete, csillogó masszát képez, és mint kékfakivonatot szállítják Észak-Amerikából. Ezt a kékfakivonatot könnyebb felhasználni mint a kékfát, mivel már semmi tisztátalanságot nem tartalmaz. Feketepácoláshoz használjuk vasoxid vagy káliumdichromat hozzáadásával. Itt is intenzivebb a színezés ha a színezendő fát kifőzzük az oldatban vagy huzamosabb ideig a forró oldatban tartjuk.
A catechu közös elnevezés alatt a különböző csertartalmú akácfélék sűrített főzete kerül a kereskedelembe. Három fő fajtáját különböztetjük meg: A mimosencatechu-t /Kelet-India, Sziám, Ceylon/ az akácféle catechu felapritott gesztjéből kifőzéssel nyerik. A gambircatechu /Maláj Szigetek, Jáva, Szumátra/ kevésbé van forgalomban.
A palmcatechu, szintén alig van forgalomban. A hangszerek lakkozásához nem felel meg. A hangszerekhez csak a Mimosencatechu jön számításba, amely szép barna színtónust ad. Spirituszban oldva melegbarna szint nyerünk a hegedülakk színezéséhez. Forróvízben oldva barna pácként használhatjuk, vagy vegyianyagok hozzáadásával a színt még erősíthetjük is. A catechu forró /forrásban levő/ vízben oldódik, és egy vörösesbarna pácot eredményez. Kb 20% adalék vagy erősebb szükséges hozzá. Ha a szín túl erős, akkor forróvizzel bármikor higitható. Spirituszban 50% catechut hosszabb ideig hagyjunk állni, közben rendszeresen keverjük meg vagy rázzuk össze. A catechu minősége szerint a világos barnától a vörösbarnáig kapunk festéket. Illó olajokban a catechu nem oldódik.
A kereskedelemben található cochenille az úgynevezett nepál-pajzstatü száritott nőstényéből, mégpedig csak tenyésztett rovarokból áll. Művelési területei Honduras, Quatemala, Mexiko és Teneriffa. Ez a pajzstetü - hasonlóan, mint a nálunk ismert levéltetű - különböző kaktuszokon, nevezetesen az Opuntia coccionollifera és az Opuntia tuna-n élősködik. Ezeket kertészetekben mesterségesen betelepitik és néhány év után a nepilpajzstetü vemhes nőstényeivel megszállják. A megtermékenyülés után, röviddel a teljes kifejlődés előtt, óvatosan lesöprik ós gőzben vagy forró vízzel elpusztitjik a tetveket. Teljes kiszáradásuk után megjelenik a cochenille a feketéstől az ezüstszürke színárnyalatig. Az igy kiszáritott pajzstetü 40-50% karmin festékanyagot tartalmaz. Ez azután bázikus vegyülettel szép vörösfestéket ad, amely azonban könnyen átcsap ibolyába. A lakk színezéséhez a festéket forró spiritusszal - spiköl hozzáadáa mellett - vízfürdőben oldjuk ki. A nyert oldatot azonban hosszabb ideig pihentessük, amennyiben intenzivebb színt akarunk elérni. Mivel a festékoldat - ahogy rnondtuk - ilyen könnyen átcsap ibolyába és a festék kinyerése csekély, ezért a cochenille felhasználása a hegedülakk előállításához nem ajánlott, csak abban az esetben, ha ismerünk egy olyan eljárást, amelynél a festékoldat elkészítésekor el tudjuk hárítani az ibolyába való átcsapást. A pajzstetűport forró vízbe helyezve hosszabb ideig hagyjuk állni. Szalmiákszesz vagy hamuzsir hozzáadása mellett erős, de ibolyaszínt kapunk. Spirituszhoz a jobb eredmény elérése érdekében a pajzstetüt - amennyiben porított formában nem áll rendelkezésre - csak aprózva adagoljuk.
A kurkumagyökér egy gyömbérnövény gyöktörzse, mely Kinában, Japánban és Nyugat-Indiában fordul elő. A legjobb fajta a kinai, amely kívül sárga, belül pedig narancssárga. Színben rnegközeliti a gumiguttit. A kurkumagyökérben van egy gyantaszerű sárga festékanyag, amely spirituszban és illó olajokban oldódik. 100 rész spirituszba 40 rész kurkumagyökeret tegyünk. Jobb eredményt érünk el, ha az adalékot meleg /forró/ vízfürdőben hagyjuk kivonatolódni. A kurkumaoldatot hagyjuk kissé elpárologni, hogy festékkivonatot nyerjünk, vagy az oldatot azonnal a sárga színezőlakk adalékaként használjuk fel. A sárga festékanyag igen alkalmas a hegedűlakk színezéséhez. Vízben a kurkumagyökér nem oldódik. Azonban egy sárga pácot eredményez, ha higitott szamiákszeszbe adagoljuk. Erősödik a pác, ha az oldathoz valamennyi bórsavat is adunk, ami sötétebb, sárgásnarancs színt eredményez. Egy igen szép narancsszín árnyalatot kapunk, ha a kurkumagyökeret melegvízben, hamuzsir hozzáadása mellett hagyjuk kivonatolódni. Kevés spiritusz hozzáadása az oldatot világosabbá teszi. Ha a spirituszoldathoz - a fentiek szerint - egy kevés vízbenoldott pottache-t adunk, akkor szebb sárga színt kapunk, mint csupán spiritusszal. Bár az oldat narancsvörös, a lakkot azonban erősen sárgára színezi. A kurkuma festékkivonat nem színtartó.
A sárkányvér /Hesina draconis/ egy pálmanövényből /Calamus draco/ származó gyanta. Kelet-Indiában, valamint Szumátra és Borneo szigeteken fordul elő. A gyanta vagy természetes úton lép ki a termésből, vagy a termést hevitéssel ösztökélik, mire a gyanta gazdagon kifolyik. Az igy nyert sárkányvért összegyűjtik és különböző minőségben kerül a kereskedelembe. Korábban a pálca alakban forrnált és pálmalevélbe csomagolt fajta volt a legjobb kereskedelmi áru. Manapság a golyónak formált vagy táblába olvasztott és aranypecséttel ellátott fajta a legjobb. Sárkányvér porított alakban is létezik, ezt azonban gyakran hamisitják. Ez utóbbi a hegedülakkhoz nem ajánlatos. A sárkányvér egy vörösesbarna, csillogó gyanta, mely spirituszban és illó olajokban oldódik. A festékkivonatot néhány csepp copaivabalzsammal kissé erőteljesebbé tehetjük és stabilizálhatjuk. Terpentinben a sárkányvér csak gyengén oldódik. Bizonyos mennyiségű spiköl vagy rozmaringolaj hozzáadásakor kaphatunk jobb eredményt is. A sárkányvér spirituszban oldva, vörös szantálfaoldattal keverve szép vörös színt eredményez, amelynek nagyobb a színtartóssága. Vízben a sárkányvér feltételesen oldódik. 10 % hamuzsír - illetve ammoniákoldatban vörösesbarna páccá oldódik. Az eredmény kevébé kielégitő.
A kerti pórsáfrány száritott csövesvirágból áll, vadsáfránynak vagy széklicének is nevezik. Kelet- Indiában honos, de Perzsiában, Egyiptomban és a keleteurópai országokban is tenyészik. A legjobb sáfrány Perzsiából érkezik. A pórsáfrány vízben oldva egy sárga festékanyagot szolgáltat. A kinyert festékanyag azonban legtöbbször nagyon csekély. Kifőzéssel valamivel jobb eredményt érhetünk el.Csak vegyi anyagok, mint az ammoniák, hamuzsir, borax hozzáadásával kapunk szép sárga oldatot. A legjobb eredmértyt akkor érjük el, ha forró szódaoldatot használunk a festék kivonásához. Ezáltal egy erőteljes sárga, vagy narancssárga színű pácot kapunk. Felmelegitett spirituszban a kerti pórsáfrány részben oldódik. Terpentinben és illó olajokban nem oldódik. A kerti pórsáfrány felhasználásától elállhatunk, mert más természetes színezőgyantákat fáradság nélkül szebb és jobb színekben kivonhatunk.
A bengekéreg a Rhomanaceae családjából származó benge vagy varjútövis kérge, amely Közép-Ázsiában, Afrikában valamint Európában fordul elő. A kérget a külső pararéteg lefejtése után a napon szárítjak és feldarabolják. A bengekéreg egy vizes-hamuzsiroldatban szép világosbarna, ammóniákoldatban /szalmiákszesz/ pedig erős vöröses aranybarna pácot eredményez. Spiritusszal nem érhetünk el hasznátható eredményt. A bengekérget a gyógyászatban hashajtószerként használják.
Gubacs alatt a különböző tölgyfák beteg, rovarcsípés által keletkezett kinövéseit értjük. A kereskedelemben az Ázsiait, a kinai Aphischinensis levéltetű csipése által kifejlődött kínai vagy japán gubacsot találjuk. A felapritott gubacs vasgálic adalékkal történő kifőzése szép fekete pácot eredmériyez. A pácolandó tárgyat - ha lehetséges - együtt főzzük a páccal. Ebben az esetben a pác mélyebben hatol be a fába. Különválasztva is felhordható: előbb a gubacs, majd a vasgálicoldat. A vasgálic helyett az olcsóbb vasoxidoldatot is vá1aszthatjuk. A kifőzött gubacsoldat önmagában csak pácként használható. Hamuzsir hozzáadásával szép aranybarna pác keletkezlk. A páclé nem érintkezhet vastárgyakkal mert azoktól megfeketedne. Spiritusszal a gubacs nem ad színezőanyagot.
A sárgafa egy délamerikai illetve nyugat és kelet indiai eperfafajta kérge vagy hasitéka.
A sárgafa vízben oldódó színezőanyagot tartalmaz, amelyet legjobb kifőzéssel, hamuzsir hozzáadásával kioldani, majd kevés ammoniákoldatot hozzákeverni. Ez egy erősebb borostyánszínű árnyalatot eredményez. Timsó hozzáadása - amely gyakran ajánlott - sem hoz jobb eredményt. A sárgafa minden kivonata leheletszerü, ezért koncentrált állapotban állítják elő. Spirituszban gyengén oldódik, ezért igen hosszú időt igényel a kiáztatása. Eukaliptusz olaj hozzáadásával valamivel jobb eredmény érhető el. A sárgafa után igen csekély az érdeklődés, ezért alig található meg a kereskedelemben. Mostanában már létezik sárgafakivonat, amely forró vízben azonnal szép sárga pácként oldódik. A sárgafakivonat spirituszban is oldódik. Közvetlenül is felhasználható a hegedűlakk színezéséhez. A színezőlakkhoz a sárgafa úgy használható, ha azt hosszú ideig spiritusz-eukaliptuszolaj keverékben hagyjuk állni és kivonni. A színkivonat sárga színezőlakkhoz azonnal hozzáadható, és mialatt elpárolog, addigra egy festékoldat keletkezik. A szinárnyalat ekkor igen szép sárgává és transzparenssé válik.
A guajakgyanta Nyugat-Indiából, Észak-Amerikából vagy Venezuelából származik. Ezt vagy a guajaknövény/guajakum officinale/ kifolyó nedvéből vagy a lereszelt fa tengervízben való kifőzése útján nyerik. A törzset, vagy egy ágat megfúrnak és az egyik végét tűzbe teszik. Az eközben megolvadó gyanta belefolyik egy odahelyezett edénybe. Propoliszra emlékeztető kellemes illata vati. A gyanta igen szép, barna színanyaggal rendelkezik. Spirituszban majdnem teljesen feloldódik. Kemény gyanta, melyet a lakkészitésnél is számitásba vehetünk. Leszűrve lakkadalékként használható. Spirituszban oldva pácként használni nern ajánlott, mert a fény es az oxigén hatására zöldre színeződik. Azt is figyelernbe kell venni, hogy a színtónus az oxidáció vagy különböző vegyi anyagok hatására /azok is, amelyek más gyantában vannak, melyeket adalékként felhasználtunk a lakkészitéshez /néha kékeszöldre változik. Vigyázat a feldolgozás során a propolisszal kapcsolatban! A guajakgyanta vízbun nem oldódik.
A gumiguttit a guttinövény /Guttiferae/ fájából vonjuk ki. A fafajta Hátsó-Indiában, Sziámban, a Ceylon-Szigeteken stb fordul elő. A gyanta részaány kb 7O%, a maradékot pedig a gumi teszi ki. A gumiguttit úgy nyerik, hogy a kérget bevágják, a kifolyó nedvet barnbuszcsövekben felfogják és hagyják megszáradni. A spirituszban oldódó gumigutti sárga festékanyagot tartaimaz. Sárga festék előállításához a gumigutti gyantát adjuk a színezőlakkhoz, igy egy kész színezőlakkot nyerünk. A gumiguttit spirituszba helyezve, folyamatos felrázás rnellett, néhány napig állva hagyva és leszűrve egy sárga színezőoldatot kapunk. A színezőoldatból azután elpárologtatással egy tömény festékoldatot /színkivonatot/ állíthatunk elő, amivel a színes lakkot tetszés szerint színezhetjük. A gumiguttit mindig felaprózva adagoljuk, mert ezáltal a festékanyag könnyebben kioldódik.
Vízben oldva sárga pácot nyerünk, amely egy emulziót eredményez. Csak bizonyos mennyiségű szalmiákszesz illetve hamuzsir hozzáadásakor keletkezik egy világosabb oldat. Az olajlakkhoz festékként torpentinben oldjuk fel. Az adalékot hosszabb ideig hagyjuk állni. Meleg vízfürdőben gyorsabb és jobb eredményt érhetünk. A gumigutti csak mintegy 80 %-ban oldódik spirituszban. A visszamaradt anyagot azután meg forró vízben tovább oldhatjuk és az oldatot pácként felhasználhatjuk.Azonban - ahogy az előbb említettük - bizonyos mennyiségű szalmiákszeszt illetve hamuzsirt adjunk hozzá.
Recept egy gumigutti-pác összeállitásához:
5 gr szóda
5 gr hamuzsir 250 gr vízben feloldva
10gr gumigutti
30gr spiritusz
végül az oldat átszűrve.
Vigyázat: A gumigutti igen mérgező anyag. Felnőtt személy 4-5 gr gumiguttitól halálos dózist kapna. Magánszemély részére vásárlási engedély ellenében szolgáltatják ki.
A hegedűlakk készitéséhez használt kamala a cserjeszerű kamalafa mirigyeiből és nyalábszőréből áll. A fa Elő-Indiában, a Fülöp Szigeteken és Ausztráliában honos. A márciusban leszüretelt gyümölcs sűrűn fedett kis vörösesbarna mirigyekkel és nyalábszőrökkel. Ezeket az érési időben lekefélik vagy lerázzák, majd szitákon vagy kosarakban gyűjtik. A mirigyeknek és a nyalábszőröknek spirituszban oldódó szép aranynarancs festékanyaguk van. A színezőoldat adaléka kb 2O% legyen, amit gyakori rázás közben bizonyos ideig hagyjunk állni. Az oldat rneglehetősen erős színt ad és azonnal felhasználható egy aranysárga lakk színezéséhez. Vízben kifőzve narancsszínű pácot kapunk. Jobb eredmény érhető el ha a forró oldathoz még hamuzsirt is adunk. Azonban az oldatot zavarossá teszi, amit szalmiákszesszel derithetünk. Más vegyi anyagokkal is lehetne kamala kivonatot késziteni, mint például borax, ammonium stb-vel. Azonban túl messzire vezetne, ha ezeket az eljárásokat felsorolnánk. Megjegyeznénk, hogy igy sem tudnánk jobb eredrnényt elérni. Olajlakk szinezéséhez glycol-tesztbenzin keverékkel oldjunk fel, ezáltal egy aranysárga festéket kapunk. A kamala nem oldódik fel, csupán kivonatolódik, ezért az oldatot leülepedés után szűrjük át.
A buzérgyökér a Rubiazeen /festőbuzér/ családjából származó, Keleten honos növény gyökere. A kereszteshadjáratok után a rnérsékelt éghajlat mellett egész Európában meghonositották. A mesterséges /alizarin/ buzérvörös felfedezése óta Európában a kinyeręsét majdnem teljesen beszüntették. A buzérvörös festéket a gyökérből egy higitott kénsavas oldattal nyerik. A kivonatot felfőzik, hogy a kénsav illetve a kéndioxid eltávozzon belőle. Eközben a buzérvörös tisztátalan állapotban kiválik. A buzérgyökér, spirituszba helyezve, egy sárgásrózsaszín színoldatot ad, amely nem nagyon kiadós. Ha a buzérgyökerot gyenge ammoniákoldatba helyezzük, bizonyos ideig állni hagyjuk, majd később spirituszt adunk hozzá, akkor narancsvörös festéket nyerünk. Bizonyos mennyiségű kénsav hozzáadása kissé barnás de erőteljes színt eredményez. Vigyázat a szalmiákszesz használatakor, mert hozzáadva azonnal erős bibor-ibolyakék színt kapunk! Ha a buzérgyökeret forró szódaoldatban, aluminium-foszfát hozzáadásával vonjuk ki, akkor egy narancs vörös festéket kapunk, enyhén kékes beütéssel.Pácolás után viszont barnás színbe megy át. Különösen akkor ajánlatos vigyázni, ha előtte szalmiákszesszel pácoltunk. Ebben az esetben azonnal egy kékes tónus lép fel. Egy kékes beütés nélküli narancs festékoldatot kapunk, ha a buzérgyökeret egy kb 10 %-os hamuzsir oldatba helyezzük és bizonyos idő után spirituszt adunk hozzá. Csak igen kevés hamuzsir oldatot használjunk, rnert különben a lakkal való összekeveréskor nehézségek léphetnek fel. A buzérgyökér 10%-os forró hamuzsir oldatban szép narancssárga pácot eredményez. A buzérgyökérből kivont buzérvörös az oldószert illetően hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Csak ha a spirituszba aluminiumszulfátot is teszünk, akkor kapunk erősebb színt. Azonban ügyelni kell, nehogy szalmiákszesz kerüljön az oldatba, mert azonnal bibor-ibolya szinűvé változna.
A diopác a nálunk taláható dió külső, száritott burka. A héj barna festékanyagot és csersavat tartalmaz. Hangszerek készitéséhez igen régen használják a diópácot. A folyékony pácot a dióhéjból főzéssel vagy hőkezeléssel készitik. Erősebb szín eléréséhez a pácot hosszabb ideig pihentessük. Leülepedés után még szűrjük át. Azáltal, hogy a diópácot /szemcséspác/ szóda hozzáadásával barnaszénből főzik, kiszorították a természetes dióhéjat. A szemcséspácból forróvíz hozzáadásával gyorsan lehet pácot készíteni, amely erőteljes barna színt ad. Ehhoz 10 gr szemcséspácot helyezzünk egy liter forró vízbe, illetve főzzük fel az egészet, egy napig pihentessuk, ülepitsük illetve szűrjük. Ha jobban ki akarjuk vonni a pácot, akkor 100 gr szalmiakszeszt adjunk hozzá.
Az orleán a Bixa orellana fa termésének a bele. A fa főként Dél-Amerikában ilietve Zanzibáx'ban tenyészik. Maga a termésbé]. az orleán festékanyag hordozója. Úgy vonják ki, hogy a termést szétvágják. A magháztól és egyéb tisztátalanságtól megszabaditva megszáritják és szemcsés forrnában kerül a kereskedelembe. Az orleán egy sárga, vízben oldódó festékanyagot tartalmaz. Hamuzsir hozzáadásával narancs színoldatot nyerhetünk, amely azonban még zavaros. Csak spiritusz hozzáadásával derithető, majd ezt követően pácként használható. 1rősen fényérzékeny es sárga árnyalatig kifakulhat. Az orleán festőanyag spirituszban valamint illó és zsiros olajokban oldódik. Igen szép narancsvörös festékanyagot ad, amely felhasznélható a hegedűlakk színezéséhez. Alkáliák hozzáadásával erősebb festékoldatot kapunk. Az orleán teljesen nem oldódik fel. Az orleánfestékből kivonat készithető. Lakkszínezéshez csak festékoldatot /festékkivonatot/ használjunk, amely már jól leülepedett és erősen átszürt. Lakkadalékként nehogy szilárd formában használjuk az orleánt, mert a festékkivonat igy nem szavatolt és sok fogyatékosságot vonna maga után.
A quercitrom az USA déli államaiban honos, festékben gazdag Quercus tintoria sötét, parafarétegtől megszabaditott kéreg örleménye. A csertartalom melltt sárga festékanyagot tartalmaz. A quercitrom vízben főzve, szóda hozzáadásával sárgásbarna pácot ad. A főzet hosszú ideig tartó pihntetés után szép aranybarna festéket eredményez. A pác 10% spiritusz hozzáadásával transzparensebbé és egyben tartósabbá is válik. 10% hamuzsir hozzáadásával erös aranybarna pácot kapunk. Ha a quercitromot vízben főzzük és végül bizonyos mennyiségű nátronlúgot is adunk hozzá, akkor erős sárgásbarna pácot kapunk. Spirituszban a quercitrom nem o1dódik. Ha a quercitrornhoz bizonyos mennyiségű harnuzsirt adunk, akkor egy zavaros oldatot kapunk, amelyet nem keverhetünk a lakkhoz.
A ratanhiagyökér egy bokorszerű növérny /Radix tanhiae/ gyökere, amely növény főként Peruban, Mexikóban és Braziliában fordul elő. A szubsztanciat a növény 3 cm vastagságot is elérő gyökereiből készitik. Spirituszban oldva a ratanhiagyökór az aranysárgától a narancsig ad festéket. Az adaléknak gyakori rázás mellett minden esetre hosszabb idaig kell állni, hogy a színanyagot jól kivonjuk belőle. Forró vízfürdőben lerövidithető a kioldódási idő. Egy kisebb mennyiségu hamuzsir hozzáadásával a színtónus valamivel erősebbé válik. Ezzel az adalékkal hasonlóképpen hosszabb ideig hagy- juk hint, es uthnna szilrjtik at. A gyökérkivonatot közvetdentil felhasznulhatjuk a lakkészitéshez, esetleg elpárologtatással erősebb kivonatot készithetünk. Az adalék legalább 30 gr ratanhia gyökér legyen 100 gr alkoholhoz. Szép vörös pácot kapunk, ha kb 50 gr ratanhiagyökeret fél liter vízben 30 percig főzzük és 5 gr harnuzsirt adunk hozzá. Az oldatot még hosszú ideig hagyjuk állni. Használat előtt szűrjük át, hogy tiszta pácot nyerjünk. Narancssárga pácot kapunk, ha 5 rész szódát 50 rész forrásban levő vízben feloldunk és azonnal 5 rész ratanhiagyökeret adunk hozzá. Hosszabb ideig hagyjuk állni majd szűrjük le.
A vörösfa, amelyet pernambukfának is neveznek, Dél-Amerikából, Nyugat-Indiából, Afrikából, illetve Délkelet-Ázsiából származik. A fát megszabaditják a kéregtől és a geszttől, majd lereszelik. Ezt követően megnedvesitve halomba rakják és erjedési folyamatnak vetik alá. Ezáltal alakul ki benne a vörös színezőanyag. A vörösfa friss, vizes főzete sárgásbarna színt eredményez, amely a levegőn és a fény hatására megsötétedik. Egyszerü adatok: 100 rész forróvíz 20 rész vörösfa, 5 rész szóda. A szódat előbb forró vízben oldják fel. Ugyanennek a keverési aránynál szóda helyett hamuzsir is használható. Ezek az oldatok mahagónivörös pácot adnak. Ugyanez az oldatarány aluminiumszulfáttal kissé rózsaszínbe átmenő fapácot ad. Spiritusz oldattal szép aranysárga színt kapunk, azonban a vörösfaadalékot forró vízbon melegitsülk fel. Ennek az adaléknak is hosszabb ideig kell pihenni, hogy erősebb festékkivonatot adjon. Ha a spirituszoldathoz valamennyi nátronlúgot is adunk, akkor azonnal egy erős biborvörös oldatot kapunk, amely a hegedűlakkhoz nem használható. Pácként se használjuk, mert a fán felbomlik.
A különböző koromfajtákból csak két minőség jöhet a hangszereknél számitásba. A lángkorom, amelyet főként gyanták elégetése útján állitanak elő, valamint a fenyőkorom, amit a fa elégetésével nyernek. Így normál feketére színezett lakkhoz annyi kormot tegyünk, hogy egy jól fedő fekete lakkot eredményezzen. A korom spirituszba, de olajlakkal is keverhetö. A lakkban nem oldódik fel, ezért csak úgy keverhető el, ha a korommal színezett lakkot egy szálmentes kendőn áttörjük. A lakk lassan szárad. Száradás utan igen finoman csiszoljuk át. Ha fényes felületet óhajtunk, akkor polirozzuk, de még jobb, ha fogólapolajjal dörzsöljük be. A lehasználódással szemben ellenállóbbá válik a felület, ha hig lakkal áthúzzuk és enyhén mattra csiszoljuk. Szebb fekete felületet érhetünk el, ha egy normál fekete lakkal előbb áthúzzuk.
A valódi sáfrány /Crocus orientalis/föként Észak-Afrikából és a déleurópai országokból származik. Kizárólag ültetett növényből nyerik, amely a szárított bibéből és a virágbibetőből áll. A virágot kora reggel gyűjtik. Még a begyűjtés napján leválasztják a virágról a bibét és a sziromleveleket. Lazán szétterítve a napon vagy mesterséges melegítéssel száritják meg. A száritott virágbibék a szép sötétvöröstől a barna szinig váltakoznak és fűszeres illatúak. Vizben vagy spirituszban oldódó sárga szinanyagot tartalmaznak. Szép sárga pác előállitásához vizben főzzük ki a sáfrányt. A szinanyag kivonása után a sziromlevelek elszintelendnek. Borax hozzáadásával erőteljesebb festőanyagot kapunk. A lakk színezéséhez a sáfrányt helyezziik spirituszba és hosszú ideig hagyjuk állni, hogy a szinezőanyag kioldódjon belőle. Meggyorsítható az eljárás, ha a spinituszadalékot vizfürdőben felhevítjük. Ennek ellenére mégis hosszabb ideig álljon a főzet. A sáfrányt gyakran hamisítják. A vásárlás ezért mindig bizalmi ügy! A spiritusz tűzveszélyessége miatt vegyük mindig figyelembe az idevonatkozó előírásokat.
A vörös szantálfa az óriás szantálfa /Pterocarpus santalius/ származéka. Főként Kelet-Indiában és Afrikában honos. A szantálfa kivülről barnásfekete, belül a vörös-barnától a vérvörösig váltakozik. A fa fajsulya nehezebb a viznél. A legnehezebb és legsötétebb darabokat "kaliaturfának" is nevezik; ezt főként a művészi fafaragók használják.A szantálfa Európában őrölve /repülő szantálfa/, lereszelt vagy darabolt formában kerül a kereskedelembe. A lakkgyártáshoz festékkivonatnak legjobb az őrölt vagy lereszelt szantálfa. Ezekből vonják ki legkönnyebben a szantalin nevű vörös festékanyagot. A hegedűlakk színezéséhez a szantálfát /legjobb az őrölt/ spirituszba helyezik A szinanyag hosszú idő után, rendszeres rázogatás mellett oldódik ki. Az adalék 40 rész szantálfa és 100 rész spiritusz legyen. Ekkor szép narancsvörös szint kapunk, amit még át kell szűrnünk. Erőteljesebb vöröst kapunk, ha az oldathoz néhány csepp copaiva-balzsamot adunk. Egyidejű vizfürdőben történő melegitéssel erősebb festékkivonatot kapunk és a folyamat időtartama is lerövidül. Vizben a szantálfa szinezőanyaga majdnem egyáltalán nem oldódik ki. Legjobb esetben hamuzsir hozzáadásával és kifőzve nyerhetünk egy vöröses mahagóni szint. Forróvizbe helyezve, ammoniákfolyadék hozzáadásával a szantálfa egyfajta fapácot szolgáltat.
Pácként: Vizben oldva - az oldat töménysége szerint - a világosbarnától az erös barna szinig váltakozó pácot nyerünk. Felhordáskor az oldat ibolya , de az oxidáció következtében rövid idő után barnára szineződik.
Lakkfestékként: A spirituszlakk szinezéséhez a hipermangánt acetonban vagy spirituszban oldjuk fel. Az oldat a lehető legtöményebb legyen. Legalább 10%-ot tegyünk a spirituszlakkhoz és akkor egy szép transzparens, de mégis teljesen világos-barna lakkot kapunk.
A vöröshagymahéj a kereskedelemben található ét kezési hagyma külső burka, amely bárhol termeszthető. A hagymahéj vizben kifőzve sárgásbarna szinárnyalatot ad. Hamuzsír hozzáadásával szép aranybarna, szóda hozzáadásával pedig egy erőteljes sárgásbarna árnyalatot kapunk. Spirituszban nern oldódik ki belőle a szinanyag. Legfeljebb szalmiákszesz hozzáadásával vörösessárga kivonatot kapunk. Ez azonban nem alkalmas a lakkok szinezéséhez.
Ha valaki a régi itáliai mesterek lakkreceptjeit átnézi, megállapithatja, hogy oldószerként a spiritusz mellett illó olajokat is használtak, mégpedig főleg terpentint, levendulaolajat, spikolajat, rozmaringolajat és eukaliptusz olajat. A spiritusz - csekélyebb mértékben a terpentin is - oldószerként a lakkból elpárolog és ezáltal a lakk veszit a rugalmasságából. Azért használnak illó olajokat, hogy a lakkot simulékonyabbi és rugalmasabbá tegyék. Az illó olajokban - a kövületi kopál kivételével
majdnem minden gyanta oldható. Az oldódás azonban hosszabb folyamatot kiván. Kis mennyiségű spiritusz hozzáadásával a gyanta gyorsabban oldódik. Az illó olajoknál ügyelni kell arra, hogy tiszta - nem "házasitott" - árut használjunk, mert különben a lakk minősége látja a kárát. Az illó olajoknak az a tulajdonságuk, hogy a feloldott gyantákból az oldószer elpárolgása után egy homogén, rugalmas, szilárd lakkréteget képeznek.
Az eukaliptusz olajat az eukaliptuszfa friss leveleiből desztilláció útján nyerik. A fa eredetileg Ausztráliában volt honos, most azonban számos déli országban is megtalálható.
A jó eukaliptusz olaj szintelen, sárgás, higfolyós és erős fűszeres illata van. Majdnem minden gyantát old. A hangszerek lakkészítéséhez alkalmazható és más oldószerekhez is hozzáadható.Az eukaliptusz olajat a kész lakkhoz is hozzáadhatjuk, amennyiben azt lágyítani szükséges. Ezáltal a lakk rugalmasabbá válik, azonban lassabban fog száradni.
A kámfort a kámforfa fájából nyerik. Az ázsiai országokban, főként Japánban fordul elő. Amerikában és Kelet-Afrikában is vannak telepített kámforfák. A kámfor, tulajdonképpen egy szilárd formában lévő éghető illóolaj. A kámfort a felaprított kámforfa katlanban történő kifőzésével, egyfajta desztillációval állítják elő. A nyers kámfort még szublimálással finomítják. A kámfor alkoholban, illó és zsíros olajokban egyaránt oldódik. Lágyító adalékként adják a spirituszlakkhoz. A lakkot símulékonyabbá teszi és megakadályozza a repedezését. Minden esetre túl sok kámfort nem szabad hozzáadni, mivel alakk kohézióját lazítja – és ahogy ezt nevezik – könnyen lisztszerűvé teszi. A kámfort először oldjuk fel, és utána adjuk hozzá a kész lakkhoz. A kereskdelemben kapható szintetikus kámfor műszaki célokra majdnem egyenértékű a természetes kámforral. A spirituszlakk gyártásánál a természetes kámfor viszont előnyösebb.
A levendulaolajat a levendula virágjából desztilláció útján nyerik. Főleg Dél-Franciaországban termesztik. Magyarországon a Tihanyi-Félszigeten is folyik levendulatermesztés. A levendulaolaj színtelen vagy enyhén sárgás színű, kellemes, erősen fűszeres illatú. Hosszú ideig tartó tárolás és gyantásodás esetén az illata metszővé és kellemetlenné válik. A levendulaolaj spirituszban és terpentinben is oldódik. Levendulaolajban majdnem minden gyanta oldódik, ezért a lakkgyártásnál oldószerként is felhasználják, de kész lakkhoz is adagolható. Levendulaolaj hozzáadásakor a lakk lassabban szárad.
A lenolajat a lennövény magjából vonják ki. A lent néhány európai országban termesztik. A legjobb fajták Németországból és Hollandiából érkeznek.
A lenolajat meleg vagy hideg préseléssel, illetve lenmag kivonatból készítik.
Hidegsajtoláskor valamivel világosabb, melegsajtoláskor sötétebb színű lenolajat nyernek. A kivonatként nyert lenolaj nyákmentes. A lenolaj egy száradó olaj és a lakkgyártáshoz használják, elsősorban a lenolajfesték termékekhez. A hangszerek lakkozásához a lenolajat a hegedülakk előállításához használják. Ha a lenolajat közvetlenül akarjuk a gyantákhoz adagolni, akkor előbb erősen fel kell hevíteni és csak azután a gyantához hozzáadni. Azonban a folyamat vízfürdőben történjen. Egy másik oldási eljárás: A lenolajba azonnal tegyünk terpentint, hevítsük fel, majd a keverékhez adjuk hozzá a gyantákat és főzzük fel. A teljes folyamatot feltétlenül ismét vízfürdőben végezzük. Miután a gyanta majdnem teljesen feloldódott és továbbfőzni már nem szükséges, akkor a lakk megjavításához illó olajat is adjunk hozzá. Az illó olajok az oldódást felgyorsítják, de a főzés során sokkal könnyebben elpárolognak. A hegedűakk készítéséhez a gyantaoldatot forrásban levő terpentinnel - vízfürdőben - készitsük és valamivel később adjuk hozzá a lenolajat.
Egy rövid tájékoztató a hegedűlakk készítéséhez: 1 rész felapritott kopál (Manila- vagy Kauri-), 1 rész aprított szandarak - vízfürdőben teljes oldódásig főzve. A felfőzött lenolajat azután keverjük hozzá. Ezt a lakkot balzsamterpen- tinnel, spikolajjal vagy más illó olajjal higíthatjuk. Ha a lakk túl lassan szárad, akkor tegyünk hozzá "Siccativot.". Borostyán vagy kövületi kopálból /mint Sansibar/ stb készült olajlakk előállításakor ezeket a gyantákat ne oldjuk közvetlenül a terpentinben, hanem legyenek csak megolvasztva, ahogy ezt a kopál címszó alatt leírtuk.
A ricinusolajat egy kulyater növény magjából nyerik. A növény minden meleg éghaj1atú vidéken megterem. A ricinusmagok nyomott babszemformájúak, csillogó, sötét burka és fehér magja van, amely mintegy 60% olajat tartalmaz. A ricinusolajat hideg vagy meleg préseléssel, a héjától megszabadított magból vagy a szétzúzott mag kipréselésével nyerik. A legjobb minőségben Olaszországból, illetve Dél-Franciaországból érkezik, ahol az olajat kisajtolással nyerik. A ricinusolaj lakkspirituszban és terpentinben is minden keverési arányban jól oldható. Ez egy láncszem a száradó és nemszáradó olajok között. Kis mennyiségben lágyítóként adhatjuk a spirituszlakkhoz. A ricinusolaj simulékonyságot ad és ragyogóvá teszi a lakkot, azonban általa lassabban fog száradni. Egy rövid tájékoztató a hegedűlakk készítéséhez: 1 rész felapritott kopál (Manila- vagy Kauri-), 1 rész aprított szandarak - vízfürdőben teljes oldódásig főzve. A felfőzött lenolajat azután keverjük hozzá. Ezt a lakkot balzsamterpen- tinnel, spikolajjal vagy más illó olajjal higíthatjuk. Ha a lakk túl lassan szárad, akkor tegyünk hozzá "Siccativot.". Borostyán vagy kövületi kopálból /mint Sansibar/ stb készült olajlakk előállításakor ezeket a gyantákat ne oldjuk közvetlenül a terpentinben, hanem legyenek csak megolvasztva, ahogy ezt a kopál címszó alatt leírtuk.
A rozmaringolajat a friss, virágzó rozmaringnövényből desztilláció útján nyerik. A növény Spanyolországban és Franciaországban főleg vadon terem. A rozmaringolaj egy sárgás, kellemes illatú, vékony-folyós olaj. Az a tulajdonsága, hogy a gyantákat nagymértékben oldja; Terpentinnel vagy spiritusszal használható és minden arányban keverhető. A rozmaringolaj igen kedvelt és gyakran mint az euka1iptuszo1ajat használják, mert a lakkokat minden tekintetben javítja. Rozmaringolaj hozzáadásával a lakk jobban terül a felhordáskor, azonban valamivel lassabban szárad és könnyebben karcolódik. Ebben az esetben is csak tiszta árut szabad felhasználni. Kész lakkhoz is hozzáadható.
Josef és Reiner Hammerl kiadó.
Frankfurt am Main: Bochinsky, 1988
Szakkönyvsorozat - hangszerek; 47 köt.
ISBN 3-923639-76-7
NE: Hammerl, Josef /kiad./; GT
Fordította: Vékes József
A szakkönyvsorozat 47.kötete
A HANGSZER
Minden jog fenntartva
1988 by Erwin Bochinsky kiadó
Frankfurt/M. NSZK
Szerkesztő: Knuth Volker Neumann,
Frankfurt/M.
Készü1t:
Lorenz Ellwanger nyomda.
8580 Bayreuth
ISBN 3-923639-76-7
Kereskedelmi forgalomba nem hozható!